Hogy tesz bölcsebbé a gondolat,
s hogy gondolhatsz bölcsebbet annál,
míg önfényed kéjjel elvakít,
vágtára sarkall , hogy mondj olyat,
mit nem tudsz, hiába akarnál.
Hallgass s hagyd beérni a magot.
Formáld úgy, mint a Föld Istene,
éltető ízekké vajúdva
a fénylő égi magaslatot,
mielőtt az megkísértene,
s áttörné a sötétség falát.
Bölcsen, a szó is így terem meg,
-életre-lobbant szívverésként-
felbuzog, máshoz méri magát.
Mint a világra hozott gyermek.
( Kép: Jávorka Csaba )