Hőség (Tízperces fájásoké a nap)
A mozdulatlan hőség mindent felolvaszt.
Apró tócsák párolognak a hajlatokból.
Volt egyszer szebb a nyár – de hol van?
Megrekedt a repedésekben valahol.
Vén nyomorékként hörög halált a hűtő.
Verejtékén pihegnek a megakadt percek.
Oly’ messzinek tűnik a műtő,
s oly nehéznek azok az angyali terhek.
Percek, talán napok, ama pillanatok,
’melyben az ember akár végleg elmerül,
törnek elő ős-indulatok,
felforgatnak mindent ott mélyen, legbelül.
A sápadó falak csak olvadnak tovább.
Az Isten – úgy látszik – megint nagy tüzet rak.
Mi meg őrizzük kicsiny szobánk
szép titkait. Tízperces fájásoké a nap.
2012. augusztus 26.
vasárnap 19:38
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges