sántítva érkeztek a meggyötört reggelek
felzabálták az éjszaka maradványait
továbbcsúsztak a fény mögött
napra nap jött, tavaszra nyár
reszkettem a félhomályban
nyájaskodó, hazug mosolyok között
igaznak hitt sóhajokból kunyhót építettem
a csend kötőszövetében elbújt fénysugárral
szövetkeztem, hogy meglegyen a cél
ami mindennel felér
de elbukott a pillanat
nem volt benne a rózsaillat
csak a rajzolat
összegereblyézett morzsáimra
csókot lehelt a tél -
a hófehér
___________________
2008