gyűrött levélen...
Hervadnak a nyári virágok,
kezem közül száz szirom hull,
talpam alá fű hajol...
Hosszú az út, odaérek valahol.
Jegenyék suttogják az út mentén:
Arra ment... s port szitál a szél.
Léptem nyomán tücsök sem zenél.
Nekem már ősz van régen,
hidd el... messze mentem.
Ott bent az erdő fái között
gyűrött levélen egy könnycsepp,
s az őszi köd mögöttem, lassan szitál.
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges