Gyöngy és kavics
Hittem: ki ír, magányos, ideggyönge.
Göröngyért a földet kémleli.
A kavicsot kérdezgeti, gyöngy-e.
Gyöngy az úton? Észre sem veszi.
Én elfeledtem gyűlölve szeretni:
ujjam közt szitált száz pillanat.
És nem tudom már könnyem tóba vetni.
Fodráról megtudtam: illanat.
És nem tudok már tűznek látni lázat.
Nem félek zuhanni, földet érni.
Nem hiszem: ki költő, mind eretnek.
Bálványt imádni, tudom, nem alázat.
Melletted tanulok újra írni, élni:
gyöngyöt találtam. Nézd. Lettem. Szeretlek.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges