Gyémántos bocsánatkérés
Bocsásd meg nekem,
hogy ebben a bolond világban
úgy tudok csak gyémántot teremni,
ha egyre csak égek
magas hőfokon, akár
mennydörgésben a viharfelhők násza
eresztek gyökeret e felbolydult zúgásba.
Bocsásd meg nekem,
hogy ebben az őrült világban
úgy tudok csak levegőt is venni,
ha egyre csak égek.
Tűzdelejes paripák fél igazságában
némul el a hangom,
de meg soha nem alkuszom.
Bocsásd meg nekem,
ha néha lázas óráimban
acéllepkékről álmodom,
kiket szemfedő borít egy fekete réten.
A tájat mardossa a rozsda,
s minden pusztamélyen csonka,
mint a pásztor nélkül maradt csorda.
Bocsásd meg nekem,
hogy ebben a tajtékos világban
úgy tudok csak élni,
hogy szabadeséseimben
mindig csak Rád támaszkodom,
holott az Öröklét ígéretét
nem Te dalolod,
de képes vagy megrepeszteni
az Ég fenséges kupoláját,
s reggelre az én lelkemben
minden csupa gyémánt.
M. Fehérvári Judit
- Mocsár Gáborné Fehérvári Judit alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges