Őrjít ez a csókos valóság,
Elsodor a vágy, rám feszül
Ez a nagy beteljesülés,
Keser-édes itt legbelül
Ez a megadás, ez a jóság.
Öledbe hullva, sírva, vágyva
Olykor reményt vesztve csendben
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Lenge, elfoszló ingemben
Űzz, kergess ki az éjszakába.
Mikor legtüzesebb az ajkam,
És izzó vágyam sem lankad,
Akkor fagyjon meg a tied,
És csak lessed, ahogy jajgat,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.
Hóhérok az eleven vágyak,
Kiöntik romlott illatunk,
Átok a legszebb jelen is:
Egymás ölében izzadunk,
Elhagylak, mert nagyon kívánlak.
Testedet, a kéjekre gyúltat,
Takarnám sötéttel, mégis
Hadd lássam mindig hódítón,
Mint egy átkozott krudélis,
Illatos vánkosán a múltnak.
Meg akarlak tartani téged,
Kövekkel ékes lantomon,
Ezért választom őrödül
Hol emlékeimbe fogom
A megszépítő messzeséget.
Maradjon meg az én nagy álmom
Leomló selyemről - szóltak,
Egy asszonyról, aki szeret,
mint éjbe feslett pár szótag,
S akire én örökre vágyom.
2021.01.18. Békéscsaba
Léda; Brüll Adél emlékére, aki művelt, modern nő,
egyszerre lett múzsája és szeretője Ady Endrének.
(elhunyt Bp. 1934.01.18. Park szanatórium, 71-es szoba)