• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Gilgames - eposz

    |
    Pekka képe

    Gilgames - eposz

    „ušepiš dûri ša Uruk supuri
    ša Eanna kudduši šutummi ellim
    amur duuršu ša kima kie niipš
    ipalaas sametašu ša la umaššalu manma“

    (Akkád nyelvű újasszír szöveg a Gilgames-eposz agyagtáblájáról, I. Tábla 9-12. sora, saját fordításomban.)

    („Aki építette Uruk bástyáit, magas
    falait szent Eannának - a megszentelt kincsesházat,
    megpillantva annak bástyáit, mint ércek takarta
    alapjait a védfalnak, mellyel semmi sem versenghetett…”)

    Annyi édes-keser dalban, rejtve titkát egy
    különös világnak, évezredek
    távoli homályába vezet Kalliopé
    kincseivel telt elbeszélése.
    Midőn elvégeztetett, és beteljesedett…
    Aki mindent látott, nagy útra kelt,
    istenekkel szőtt szövevényes új terveket,
    hogy teremtsenek Gilgames ellen -

    ki majd legyőzi őt - halálos szörnyeteget.
    Anu az ég királya, hallgatá
    a panasz áradatát, mily szörnyűségeket
    sorolnak felé, - s kéne ölni meg!
    Akképpen szóltak fennszóval, és rettegéssel,
    Uruk város - zsarnokságtól megtört
    és meggyötört halandói fohászaikban
    kérték, szabadíts meg a zsarnoktól!

    Első tábla

    És meghallgatásra talált annyi imája
    a szenvedő sokaságnak, miként
    Aruru hallotta a szót, aki teremté
    Gilgamest a robosztus vad bikát,
    hogy alkossa meg agyagból és nedveiből
    Enkidut, az isteni vadembert,
    kit felemelt Anu és Istar kegyelmébe.
    Majd ledobá a rétre, a fűbe.

    A föld és vizek fölött lebegő négyszárnyú
    Szellem ébreszti föl, s megy legelni…
    Pásztorok riadnak, hordák szegik terhüket,
    kergeti vadak seregét, pusztán
    űzött gazellák porfellegekben topognak,
    féktelen robajjal iszkol a vad.
    Gilgameshez megy vadásza, s papnője egy nap,
    - mi láttuk a vadembert, Enkidut.

    Itta rétek harmatvizét, és feszült izma
    vad vágtában, testén bozontos
    hím-takarója, és mit sem tud a világról.
    Az istenek haragja küldte rád…
    Készülj! Erőd feszítsd vállaidra, a halál
    fenyegető réme szállt le hozzád!
    A király ekként szólt: hozzatok Istar-papnőt,
    egy szent lányt, kit küldök Enkiduhoz.

    Második tábla

    A tudás keser’ fájáról szedte gyümölcsét
    a tiltásnak, s minden érett kincsét
    emelte a szent lány ajkához, aki értett
    a szerelem felajzott nyilával
    sebzeni és ejteni a kéj mámorába.
    Menj a rétre, bontsd ki szép-szemérmed
    viríts hajnali bíbor-tűzzel, kéjjel perzselj,
    szemeidet hadd lássa csak egyszer!

    Ment eléje, szemét a szemére szegezte
    amaz itatóhoz lép, friss vízért.
    Látja a papnő a hatalmas égi-sarjat,
    kibontja ringó emlőit mélyen,
    és a vad nekirohan, ráfeszül egészen,
    hét éjjel tartotta nászát, s vadból
    kivetett, esendő ember-lénnyé változott,
    s a lány dúdolta édes énekét.

    Enkidu hallja, érti szavát – mellé hever
    szorosan és érzi új mámorát,
    a lány kérdezi: miért futottál lágy füvön,
    miért kívánsz barmok közé menni?
    Általam nyertél új értelmet, megismerted
    ki voltál, s az már sohasem leszel,
    jöjj velem Anu és Istar szent hajlékába!
    Gilgames az úr, a nép zsarnoka.

    Harmadik tábla

    A papnő kísérte Enkidut a városba,
    Mentek az erős falakkal védett
    Urukba, ahol Gilgames élt, a vad bika;
    Enkidu szólt – le akarom győzni,
    a magam erejéből megtenni, mi rám vár,
    hadd kiáltsam szemébe: eljöttem!
    Samas hallja szavát, Enlil és Ea inti,
    Eredj Enkidu, te vagy végzete!

    Mielőtt lettél az égiektől, Gilgames
    látott álmában, várja jöttödet.
    Rettentő nagy hatalommal bír Risat-Ninlil
    méhének gyümölcse, ereje oly
    hatalmas, amit ember képzelete fel nem
    foghat. Ment a lány az ég fiával,
    etette éhét, itatta szomját, kérlelte,
    csak ne zokogna – ember-félelmet!

    A küzdelemben ragyogó vasban, vállukat
    összevetve, látta a sokaság
    őket, nosza öld meg! Ujjongták mind a népek.
    Örvényként küzdöttek egymással, mint
    hatalmas erők, ropogtak csontjaik, vérük
    hullt… Risat-Ninlil szólt: emelkedj föl
    Enkidu! Legyen fivéred magzatom, többé
    ne kívánd megtörni tested párját!

    Negyedik tábla

    Ketten lettek, erősebbek az isteneknél,
    rettegték lépteiket, vonultak
    egymást segítve, ünnepelték tetteiket.
    Készültek megvédni az ellenség
    támadásától városuk erős falait.
    Humbaba hordái már üzentek,
    Vas halálát küldték, árnyékát sötét vésznek,
    leplét a fénynek, ingét a holtnak.

    Együtt a két testvér, égi sarjak, nem fogta
    Erő, mit ember férfi-harcban szenved,
    Szívük lelkesült, testük szép. Új fél-istenek
    útra keltek, hadakat legyőztek.
    Temérdek kincset hoztak, erős várat álltak,
    Bolyongtanak, s vasbércekre jártak.
    Körülülték isteneik dús asztalait,
    Pihentek a föld gyógyító zöldjén.

    Istar temploma mélyéből zengte, Gilgames
    dicsőségét, szent mámora ízét,
    elszakítva mindörökre, édes vággyal a
    földi szerelemtől. Messzi partok
    felől, mint isteni szellem szikrái,
    szavak hulltak le, feltört titkokról,
    mind fénylőbb ragyogással ragyogva Enkidu
    felé, a meglelt ifjú testvérről.

    Ötödik tábla

    Hatalmas zajjal hordák törtetnek előre,
    egyre sokasodva csak rabolnak,
    cédrusok erdejéből egy Babilon démon,
    sereget állit, s mindent elpusztít.
    Pazuzu fia, maga az óriás szörnyeteg.
    Szakálla undor, egy lehelete
    leterít csupa ürülék, maga a halál.
    Minden élő gyilkosa: Humbaba.

    Dühöng, tervet forral Uruk ellen, hogy fogja
    azt mindenestül elpusztítani.
    Hírnök jön az erős falakhoz, láttam… láttam!
    Két napjárásnyira vannak innen.
    Gilgames és Enkidu készültek a harcra,
    a kardjukat szívükhöz emelték,
    arcukat Nap felé fordították Samashoz.
    A bíbor hajnal fényei gyúltak…

    Jajgat, gyilkosan űzi szörnyét a cédrusok
    erdejének, sistergős kénkövét
    démonok seregének, fodroz testük alatt
    tengere a vérnek, két csapástól
    hullik feje a rémnek, testvérek kardjai
    legyőzték. Égi varázs csillogó
    éke száll Gilgames és Enkidu fejére.
    Sas jár meg a csillagok az égben.

    Hatodik tábla

    A hősök alusznak, a harcban fényüket az
    istenekre ragyogták, most készek
    visszamenni hideg, sötét emberi éjbe.
    Istar honában, csendben mosolygott
    a fény, míg künn a mezőn üldögélt egy kútnál.
    Gilgamesnek dalolt szerelmesen.
    Fényes arany szerelem, Tőled nem kell nekem!
    Istar haragját zúgta egész nap.

    Bosszút esküdött, átkos erőt, mely Gilgamest
    pusztítja el, s ledönti városát.
    Anu az ég királya, Taurust küldi le
    dühöngeni, s eltiporni mindent.
    Morajlással és vaksötéttel zúdult alá
    az égi förgeteg baljós éje
    a város falaihoz. A két testvér-barát
    együtt megküzd az égi bikával.

    Tajtékzik az égi vad, inával megremeg,
    testvér a bátyját karddal védi meg,
    öklelne, ha tudna, de már csak térdre rogy,
    penge villan, a bika kimúlik…
    Sötétségből az éjt a hajnal elapasztja,
    a vihar egyszer csak szertefoszlik.
    Leteszik a véres fegyvert, friss inget húznak,
    a várost megvédték, lepihennek.

    Hetedik tábla

    Múltán annyi veszedelemnek, vágtatnak ki
    a mezőre, Enkidu kifeküdt
    bámult előre, kifonta ingét, és tudta
    már csak futkos benne a lehelet,
    emberré vált, halhatatlansága odalett.
    A király testvérét karjaiba
    vette szótlanul, érezte, indul a lelke
    messze jár, csak úgy száll, száll örökre.

    Gilgames sírt, fájdalmát testvére halála
    miatt kiálltja fel az egekbe…
    Gyászol a város, mennek - temetik hősüket.
    Hullik könnye, embernek – istennek,
    a szent lány szívében emésztő vággyal zokog.
    Rémít, mi az emberi sors? – ki hős
    haszna nincsen, tudja minden lépte veszendő,
    s az istenek osztoznak érdemén.

    Gilgames indul, de hová nem tudja senki,
    hogy testvérét lássa, egyedül megy,
    lépteit a sötét kíséri, árnyserege
    az éjnek. Vezess Enlil hozzá, nyiss
    egy kaput, egy rést a mélybe, leszállok érte!
    Betegség nem ölte meg, harcban nem
    esett el, vész nem járta át, csak a gyors halál,
    a kíméletlen ragadta el őt.

    Nyolcadik tábla

    Mily könnyen vész az élet, öröklét hol lehet?
    Gyötrelmesen bolyongott Gilgames,
    míg a halál tengeréhez ért, hol Sziduri
    várta. Elvezetlek egy szigetre,
    ahol elnyerheted, amit rég keresel.
    Menj Szurszunabuhoz, a révészhez
    majd ő átvisz az élő ember szigetére,
    s az örök életet megkaphatod.

    Mondd el mitől örök az élet Ut-napistim?
    És belekezd mesélni, hogy minden
    odaveszett… történetét a vízözönnek.
    Elmondja titkát, mit kell tennie:
    Gilgames, virrassz! És örök életet nyerhetsz!
    Hallgatja, mint gyermek, de elalszik.
    Adom az örök élet füvét, ez utolsó
    szál! S míg fürdik egy kígyó, lenyeli.

    Ment haza, és jött feléje Enkidu árnya.
    - Barátom, oh mondd, mit láttál, mondd meg!
    - Milyen az alvilág? Láttál-e olyat mondd el!
    Az árny leszegett fejjel, válaszolt.
    - Nem mondom el, mit láttam, nem akarom, hogy tudd,
    mert sírnál szakadatlan, s gyötörne
    örök kétség. Tudd, nem vagyunk hallhatatlanok!
    S mégis, amire vágyunk, az élet!

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг