Feltámadás után
Apály volt. A víz bokáját sem verte,
nő és fény egyszerre lépett a tengerbe,
focistaként rúgta az apróbb köveket,
kavicsokat nyelt az úszócipő, így lett nehezebb.
Hirtelen szél támadt s jött a dagály,
úgy látta a móló nincs messze már,
úszott s azt érezte lába még leér
s karnyújtásnyira leng létra és kötél,
– Feladom! – szólt mielőtt a víz ellepte őt,
s vele merült a fény míg mohón nyelt levegőt.
– Segítség! – kiáltott egy hang valahol,
megdöbbent, mert belőle tört föl a sikoly,
de már nyúlt is érte az őr mentőkarja;
most ernyedten fekszik s a móló ring alatta.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges