Aztán nemtörődöm
Csendek jönnek az
Est léptei mögött
Megfogva két kezem
Tágra nyílt szememből
Arcodra cseppenne
A vágytól remegő fény
Hajadban tél sóhaj rejtőzik
Bennem sorban nyíló
Szobák padlója suttogja
Lépéseid visszhangját
Félig párnába süppedt
Arcként néz szembe
Velem hiányod foszlott
Hús nyöszörgő réme.
A csapból hunyorgó
Vízcseppek ugrásai közt
Mozduló csendben mintha
Hangod suttogna nevemen
Szólít ahogy fák szólítják
A lehulló levelet utolsó
Érintéssel fülembe ragad
Hosszan hallgatom és
Hajnalig is kitart néha ha
Lehunyt szemmel tapintalak
Ki a bőr alatt a szív felé balról
Alszol bennem oldalt fordulva
Kezeid párnámat gyűrik
Talpad melegíti derekam
Karjaid pokróca ringat.
Fagy kaparta ablakokon
Ujjlenyomatod után
Kutatnak vágyódó
Tenyereim bőrödre zuhanó
Erdők zöldjét falnám fel
Könny marta szemhéjak
Felhőit kaparnám tíz körömmel
Az égről tüzeket gyújtanék
Téged éhező csontjaim alatt
Hogy égess újra és dobj meztelen
Testemre hajnalt vöröset kékben
Terjedőt megállíthatatlant fényeset
Aztán mosdass meg mielőtt átadnád
Lélegzetem maradékait az elalvás
Szigorú menetelésének vitorlám legyél.
2012-02-13