Felerészben osztom meg veled
egyre gyérülő éveimet,
amit megfáradt táltosnak
adhat még abrakként az Isten.
Így élek veled régóta már
egy koszton, egy fizetségen.
Felét odaadva mindenből
a fogyatkozó egésznek.
S felerészben osztod meg velem
rabul ejtő öleléseid tüzét,
ahogy perceit az óra,
míg önfeledten körbe jár.
Esküt valló tisztesség ez,
mintha bűnök közt mennénk
az ítélőszékig.
Látod, olyanok vagyunk,
mint végső menedék, örökös végvár,
hol elpusztulni nehezebb,
mint élni.