Még nem érzékeled
a kint-rekedt időt,
nem tudod, hogy szempillád
és körmöd is kinőtt,
köldökzsinór végén
gyanútlan lebegsz,
magzatburkod óceánja
véd és körbevesz,
megóv szkafandered:
édesanyád méhe,
amíg ki nem csúszol
bizonytalan mélybe,
hová betolakszik az élet zaja,
fájdalom és a vér riasztó szaga,
később felismered
a levegő
tapintathatatlanságát,
a tárgyak
érinthetőségét,
színeket és árnyalatokat,
felfedezed a világ megmaradt
piciny darabkáit,
hogy rajtad kívül létezik még más is,
hogy sorsok keverednek
és minden ember
szabad parkolót keres,
s azt, hogy mi
neked új még,
az régóta kész,
s ha innen is kilépsz,
majdnem újszülöttként
fekszel egy kórházi ágyon,
s halotti bizonyítványon
olvassák neved.