Fehér szerelem
© Saját fotó
Levelezőlappá változott a város,
bájos-lustán libeg, lomhán hull a hó,
vacogó bokrokon szél gyakorol táncot,
felcifrázott fák közt időt mutató.
Hótól vakult szemmel figyelem a múltam,
boncasztalra teszem magam, s a szívem,
bolond Ophelia, fáradtra fakultam,
hideg ruhám mégis lángol a vízen.
Gyermekszemmel látom: a kép része lettem,
retinám fotója nem lehet hazug,
szeplőtlen halok meg, fehér szerelemben,
átázott vágyaim oltják a vakut.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges