FEBRUÁRVÉG
Csontos ujjával kaparász a fagy,
a test didereg, szeizmográf az agy,
a zsibbadalom szinte részegít,
a hó a tájra lepedőt terít,
az összes élőlény most egy ideg,
és minden rostot átjár a hideg,
águjjaikat föltartják a fák,
az egész világ megadja magát,
egy régi kottát lapozgat a szél,
és hosszú füttyel messzi útra kél,
s míg szétporlasztott hófelhőt kavar,
a fölvert csöndön átnyargal a dal,
a táj figyel, egy végső tusra vár,
és búcsú tapsba kezd a február.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges