in memoriam Kondor Béla
A semmi és a mindenek határán
riadt fény az ágak árnyán,
akár az anyaöl.
Puha szárnyakról álmodik a rög,
levegőért rebben az űr,
fakéreg-illat ujjhegyen,
akár a csend,
és átölel a kékség.
Két dobbanás között jöttem világra.