Fagyott rigó ökölcsapása
belehelt üvegen át nézem a Holdat
imbolygó árnyak
a fagy rémült csikói vágtatnak
nyomukban a még-nagyobb-tél ordasai
a jégcsapfogúak hóhabtól-kimart-szájúak
mégis kilépek a tetőkre
hó vicsorog mint az oroszlán
sörényével megdob a szél
indulok az időben visszafelé
látom
már augusztus botlik homlokodon
apró haragod zápora elvonulóban
arcodon mosolyt telepít a béke
s fogaid albínó jegenyesora közt
csókom vándorol
lépek
a múlt visszacsúszik a jelenbe
s észre térít egy fagyott rigó ökölcsapása
mert több bennem a tél ki úgy lesek utánad
mint tócsába fagyva a fűszál
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges