Füveink bársonyán sóhajod érzem...
Alakod az est alkonyi fényében
Lágy szépség, megismertelek: te vagy;
A folyó csillámló víztükrében
Ringatózol, kérlek még, még maradj!
Minden gyöngycseppje a víznek tündöklik,
Hajad lebbenti érezlek, te vagy;
Mikor a szirmok szárnya kibomlik,
Táncol a rét, csupa illat, s oly nagy.
Füveink bársonyán sóhajod érzem,
Szemedben éden, láttalak, te vagy;
Tiszta éj kristály képét idéztem,
Hol a pára olvad, s néha megfagy.
Bárminek formájába rejtőzöl is,
Oly finom és kedves, lám mind te vagy;
Ha eltűnsz, hiányod fáj - s a tövis
Szúrása nem sebez, nyomot se hagy.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges