És kétségbeesetten próbálta
kidörzsölni az álmok maradékát
az éjszakától viszkető szemeiből..
Volt benne meztelen selymes
olyan fehéren forró
kart törően öleléses
bőrt és húst egymással vegyítő
lédús könyörtelenül kéjes.
Volt benne erdőillatú
hegyeken túli forrás ízű
kisöpört ólakból meleg toll szagú
olyan ablakból dimbes-dombos
bögre kakaó a kézben hangulatú.
Volt benne sikolyban végződő
húsdarálós démonos
megnyúzlak kitépem és
rettegős hideg verejtékben
fürdő és némán csak bámuló.
Volt benne dögszagú élesen
sikító aknamezők és lövegek
közé szorult menekülésképtelen
gerincen lőtt harckocsik alatt
hörgős és füstben lélegzetért görnyedő.
Ebből volt a legtöbb
a semmilyen szürke
a túl néma a túl fénytelen
mozdulatlan saroktól sarokig
tartó talán mindentől mentes.
Hajnal. Nem is ősz volt ez talán
valami hátba szúrt nyár feküdt el
a sarokig körmei alá húzta a járdákat..
2018. október 11.