Földpapír
Ha falum írtam, sercegett a tollam,
ahogy a kockás lap fölé hajoltam,
és próbaképpen épp tizenegy szótag
szólt mondatomnak, hogy formálható vagy,
és jött a dallam, könnyűn, mint az este,
a lebukó nap feszesét eresztve,
pihe gyerekként olyan boldog voltam,
megnyálaztam a fűzfavessző tollam,
s azt találóztam gyerek éjjelente,
hogy annyi betű hogyan illik egybe,
kivélekedtem a megbújt egészből,
hogy minden mondat legbelőlem épül,
kis hátamon a világot is bírtam,
s az első szépet azonnal leírtam,
jó mélyre vésett ághegyem jelölte
a világváltó jeleket a földre,
csak próbálóztam, nem leltem a nyugtom,
az izgatott, mi még ma sem hagy nyugton,
azt fejtegettem, hívőn, mindenáron,
a kék ég fölött hol lakik az álmom,
most öregedvén ugyanaz a vágyam,
hogy azt a pár szót porba kotorásszam.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges