Fényevők
Egyedül voltál
s én magányos,
körülöttünk
hiába lüktetett
utca-erekkel a város,
én egyedül voltam,
te pedig magányos
és mint rab,
ki zárkájából
szabadul a fénybe,
úgy léptünk
egymás életébe,
és évek óta hisszük,
minden nap ajándék,
pedig látjuk: éjszaka
megszökik a fény
s öncsalás lett
a hajnalt-hozó szándék
hisz többé nincsen már
esély.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges