Fény és árnyék
Hordod beton-cseppjét könnynek, mosolynak.
Belőle építi magát a holnap.
Fényt, árnyat köt meg benned, ránehezül
csókja ajkadra oly édes-keserűn,
mintha a világ terhe szakadna rád.
Próbára tesz a sors, bajban mennyit érsz,
hallod-e a vízbefúlók jajszavát
magadat mentve, amíg Istenig érsz.
S a part lábad alatt merre visz itt lenn
életben maradtként, ha szétszóródnak
újra az árnyak s fényderengő hittel
a könnyek utat nyitnak mosolyodnak.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges