félvállról égetett
A leplezetlen hajnalok
a suttogó fátyolfelhők
a rohanó nyár lihegő erdők
kutyák szemében tükröződik
a varjú KÁR-al kísért ébredés.
Nincs más ellentét
csak a forró terek
a hűvös függönybe zárt
szobák közti járdák
harapnak szürkén a bitumenbe.
Síkos padlójú bárban
poharat szorító kézzel
szóval pohárba szorulva
nedves halántékkal csak
állsz a pultnál ez az életed.
Kívül kopottan belül néha
fényesen ahogy a koboldok
lámpái augusztusi estéken
ritkán füstölsz ritkán mosdasz
nincs túl sok szó benned.
Elfogytál lassan akár a rút
vörös vakolat a sarokig
ami szürkébe tekerte magát
így telel át félvállról égetett
téglák felett repedéseiben rovarok.
Ott van még benned a gyermek
az ember és az állat
de az elhúzó metrók és dülöngélő
vonatok közé zárt utcákat
az Ősz felé csavarja a Hold.
2018.07.24.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges