Pár cseppnyi méreg hófehér
az arctól egyenesen a szívig
hajnalok hátán ébredés
estek fénylő romjain
már megint szerelem
Szürkülő vitorla féltüdőnyi széllel
ez lett belőlem ahogy remegő erdőket
szórok lassan forgó hegyek hátára
semmiről szóló hangok feszítik a torkot
kutyák bordái között napfelkelték kávék mosolyok
Félholtan hullámzó kádakban hanyatt
néhány csepp vér és elindul lassan az idő
percek ragadnak a tarkóra szem lezárva
és fényesen sikoltó házfalak
kérdik merre jársz
Most hogy kulcsra zárt arccal
egy szobában fekszem felemel
átsiklik a szemhéjakon hangokat
gyújt a fülben megmosdat megágyaz
megöl már megint szerelem
Újra egy lassú ébredés
háttal a falnak húst tépő tv-k mosolyán
táncol át a vágy hogy megérints
öltöztess fel abba ami én vagyok
és levetett szárnyakon északra vigyél innen
Azok a jól megfontolt néma dolgok
ahogy átzuhannak a szív mögött
már megint szerelem és
itt ülök fenn nézd ezt az átkozott felhőt
távoli kénsárga tengert látok a bőröd helyén
2013-02-14