Félig itt, félig ott...
s a valóság része az álmainknak."
Én meghalnék
fogyó álom-Holdként,
hogy újra szüljön Anyám.
Ő meg tudom, feltámadna értem
s forró ölében újra kihordana
szétporladt hullócsillagokból
vajúdón feleszmélve, mint rég,
hol az öröklét tűnő égi varázs,
s a hit villódzó tükörjáték.
Engem vinne,
őt meg hozná a vágy.
Isten is elkísérne
megkönnyezve minket,
ahogy őt kísérték végig a Golgotán.
Találkoznánk ketten félúton,
mint utat kereső vándor
én félig még itt,
ő félig odaát
kettéosztott halállétben,
ahogy anya fiával osztozhat csak,
hol a földnek égi fénye,
s az égnek földi árnya van,
hogy elmondhassam
álmaimon túlról,
itt vagyok újra veled,
megjöttem Anyám.
Hogy elmondhassa
már... vártalak.
(Kép: Kozák Kata)
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges