Ezek után (- trufa -)
- Jaj, de kellemetlen nekem erről beszélni, de csak meg kell, mondanom!
- Mondjad Gyuszikám, mi bánt?
- Szóval..., hogy is mondjam, na...
- Mondd már!
- Beszélnek rólunk.
- Mit beszélnek, Gyuszikám? És ki?
- Hát, hogy mi ketten, izé... együtt járunk.
- Miiii? Én biztos nem! És egyáltalán ki mond ilyeneket, és honnan veszi ezt a butaságot?
- A patikusnő, az Ági kérdezte tőlem, hogy igaz-e, amikor kötszert venni mentem be hozzá.
- És te mit mondtál?
- Én is azt kérdeztem, honnan vesz ilyeneket?
- És?
- Hogy ő is hallotta, meg láttak bennünket reggel együtt érkezni, és délután együtt elmenni. Az én autómmal.
- De hát én az utasod vagyok, mint a Klári, meg Tibi! Most mit tegyünk? Nekem soha sem jutottál az eszembe, mint férfi, mint szerető?
- Ne is törődjünk velük, a pletykálkodókkal. Nekem te tovább is kedves jó kollegám vagy.
- A feleséged mit szól?
- Gondolom, még neki nem szóltak. De tudod mit, este átmegyünk hozzátok és megbeszéljük. Jobb, ha nem a falutól hallja meg!
- És utána mi lesz? Nem ülök be többet az autódba!
- Dehogy nem. Majd elfelejtik, ha látják, hogy nem törődünk velük. Tudod: minden csoda három napig tart.
- Átjöttök ma este?
- Igen, igen.
- Hétvégén kimegyek apám nyaralójába. Nem jönnél ki te is?
- Kettesben veled?
- Hát, persze! Ezek után ...
- Bige Szabolcs Csaba alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges