Csermely voltam
Patakmederben
Folyó lettem
Folyammá duzzadni
Bombatölcsérben
Olykor megpihentem
*
Ma egykedvűen ülök
Evezők nélküli
Csónakom farában
Már az sem érdekel
Ha vihar tombol
Vagy tűz rám a Nap
A várakozó idő
Hamis ígéretével
Lassan lecsorgok
Az óceánba
*
Rég voltam gyermek
Akkor még
Magam faragtam
Mesebeli ladikomat
S arra eveztem
Amerre akartam
Néha meg-megbillent
De mielőtt
Léket kapott volna
Apám szava
Gyorsan visszaterelt
A helyes mederbe
Emlékszem
Állandóan
Énekeltem
Színpadra vágytam
Villanó fényekre
Amikor legelőször
Függöny előtt álltam
Anyám magassarkújában
Majd megvakultam
Mégsem féltem
Elszállt a régi dal
Álmaimból
Felébredtem
Plakát helyett
A víz tükrén
Fodrozódik nevem
Pátosz nélkül
Tekint rám a Hold
A dúr akkordok
Mollba tértek
Hangjegyeket
Repít a szél
Messzi
Tenger felé
Utam vége felé jár
Tartottam az irányt
Mint mikor hullám csapódik
Hajóm oldalához
Úgy verődöm hozzád
Szüntelen vággyal
Széthulló ladikomból
2017. március 22.
Kép: internet