Aztán erdők zöldjével fordulok délre
szélvédőn át lélegezve mozdulataid
semmibe öltözve háttal a párnádnak
mosolyba ölelve kialvatlan ráncaim
így alszom fejetlen forratlan álmok mögött.
Ha itt lennél látnád hogy épp feléd
markolja a kéz az est mélykék paplanait
és keresve ég a bőrön minden mi érintéssel
keverve hatolt be az átkozott szívig
hogy ordítson lángoljon téged.
Szóval ébressz fel bújj és nézd meg ahogy élek
és hallgasd hogy hazaváró ajtód előtt áll meg a léptem
Balti –tenger kék szemekben tükröződő szerelmem
ablakokat lök ki a fénybe és halkuló zenékben
táncol ujjaid közül szökő vízben fürdik itt fekve gondol rád
_________________________________
2013. október 7.