ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ez a ciklus hat régebbi versemből áll össze, amiket természetszerűleg töröltem.

Mottó:

"...Mindig a világ,
soha nincs anélkül a Sehol:
a tiszta, ellenőrizetlen, mit az ember
beszív, s nem hajszol, csak tud végtelen.
A gyermek néha elmerül belé, de
kirántják. S egy-egy haldokló is az.
Mert holtunkban nem látjuk a halált már,
s túlra nézünk, tán nagy állat-szemekkel.
Szeretők - ha nem leplezné a másik -
a közelében vannak és csodálják...
Rájuk nyílik, szinte véletlenül,
a másik mögül... De senki se jut túl
a másikon, s rázárul a világ.
Mindig a létre lesve, tükrözését
látjuk csak rajta, a lényünk takarta
Szabadságnak..."

/Rilke: 8. Duinói elégia, részlet; fordította: Rónay György/

* * *

I.

AMI MARAD

Kezdetben a halál mélyül fel.
Felmagasul menedék köve, alapja,
menekvés ölén a tér, a magvető,
lombos ár fut pallóin az égnek,
erdőt nyit a híd, kitárt felejtés...

Teremtés tere. Már elfordul, pillérek, láncok,
tárul, pörög az itt-be, most-ba mozdulatlanul,
búgócsiga intenzív nyugalma. Csend?
Hisz ez mind ilyen - tavasz-zsongás, élet,
mindennapok, kín, a vég. Szerelem.
Prózai pohár az asztalon, ég a folyosón a villany.

Ez mind.
Lefelé, a mélybe vész a templom.
Fátyol, bogár szemedben, vőlegény, apa, Úr.
Önmagad.

Kezdetben a halál.
Aztán te.
Aztán én.
Legvégül a halál.
Előtte: ami vagy.
Csak előtte.

* * *

II.

VÉGZET

mint sínpár: kerékbetört, azok a magányok, az a szempár
mint tenger: determinálva, amerre ellát
mint gátak áradatává olvadt akarat: tagolatlanuló
sodrás mélye-távola örvényli szét
az hasít vág különít el
a kést az ölt
tudatot tárgya: önmaga - az idegen a más az Isten
mélyen-távolon át: mélytől-távoltól tartva-tiporva össze

már csöppül hányódik horizonttalan megragadottság iszonyatában
már mély szárnyak fojtó árnya nyílik tör ki csap fel
már csak az ölelés fent lent metsz ragad visz zúdul
az áradat magasába - látni még - egy pillanat élessége -

de széthull vízpermet vasabroncs zuhog még törve szavakba
hull cseppé - permet - pára - semmi - ég -

Már fémbe dermedt tűz. Ormok szárazsága. Zokogás.
Omlik alá. Reng a sík szabott tengelyében,
dobog, zakatol, robog, döng, tör.
Úgy lesz.

* * *

III.

VÉRBESZÉD

- - - - -

/Versbéli fontosabb utalások: Mózes 1. könyve 32, 23-33; T. S. Eliot: Átokföldje (ford.: Vas István) III. rész legvége (a szerző jegyzeteivel); és ezáltal persze Buddha Tűzbeszéde is, + ezek is tőle: "Legyetek önmagatok lámpása, legyetek önmagatok menedéke, minden más menedék nélkül..." ill. "A menedéket leljétek fel önmagatokban, idegen menedék nélkül..."/

- - - - -

vérben vérben vérben vérben a tiszta
vérben áll itt nincs felmosórongy felhőpamacsok
csurog alá kékre festve lilul kicsap
küllős-sugaras pörgés szárnyas tánca jár a fákon
nézd szemed oltja látvány meszével lúggal haraggal
hűs fekete kendő éj harangszó halk menet járja
serleges csípőd sebével az éjszaka -

én jártam azt az aknát visszavont
visszavont rettenet ingyen siker tétlen üdv
az az áradat szemből mindig szembe mindig szembe
Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig
ne fordulj el ne ereszd el ne add el álld ellen
győzess le sújtass fel áldass meg véred mocskával a porba
az a lángoló szárnyas tekintet - aztán már szétmarva holtan -

ott hevert a patak partján
míg a vizek elsodorták
itt nincs... se akkor se most se máskor
az a víz vér volt és sárkány és tűz és düh volt
az a tűz vér és sárkány és víz és düh és élet
benne áll benne hull alvad dobog a vér a vér -
a menedéket keressétek itt - legyetek önmagatok szava
szótlan

* * *

IV.

DIXIT

- - - - -

/Kívánatos hallgatni a vershez (elsősorban) Händel: Dixit Dominus-át, minél lendületesebb előadásban, lehetőleg diszkó-hangerővel.

Jól jön a latin szöveg értése is (a 109. - más számozásban: 110. - zsoltárról van szó: "Így szól az Úr az én uramhoz...") Egyéb fontosabb utalások: a Biblia (és a János-evangélium) első szava; + a Biblia legvége (Jel. 22.16 táján) + bizonyos részek az Újszövetségbéli Passióból; + két (ill. három) Bach-megformálta német nyelvű (de dallamra ugyanaz) evangélikus korál (lásd a szövegben, ill. a Máté-passióban és a Karácsonyi Oratórium legvégén); + a "hajnal(csillag) = Lucifer" viszonylat szem előtt tartása./

- - - - -

Így szól az Ég az én egemhez:
Emelkedj gyökerek zsámolyává,
Alap, fordulj át, pokloké az égben!

Ez a fa az égig ér?
Akkor a poklokig is száll le veled,
három nap alatt emelted bár, romokból.

Széttörsz és kiszakadsz védhetetlen,
megesküdött és nem bánja meg,
Melkisédek rendje szerint.

Ez a fa bizony kidőlt útközben.
Sőt. A patakból iszik, látod,
az égbe gyökerezik.

Királyokat zúztál te össze,
mindenfelé holttestek hevertek,
pap voltál te örökké, in saecula saeculorum.

Egy gömb sugarát növelve
egyre kevésbé domború a felszíne;
végtelen sugarú gömb felszíne sík.

A patakból iszik útközben
– O Haupt voll Blut und Wunden –
azért emeli föl magát. Hallod.

Majd homorúra vált. Egyre szomorúbbra.
Ilyesformán a történet a végtelen túlsó felén is
egy pontba fut össze – ama fényes hajnalcsillag

(mindent, mit az ég hívása emel
– mint hajnal méhéből jött harmat –
a poklok alapjai hordoznak),

ami gyökér és új hajtás –,
ahogy az innenső oldalon is
– kezdetben – egy pontból fakad.

Így szól hát:
A kereszt fáját magad hordozd,
ó, Ég báránya, bűntelen...

A kérdés a viszony a két pont között.

...már óceán tüze, moraja, forrás és vég...
...Tod, Teufel, Sünd und Hölle...
...sind ganz und gar geschwächt...

* * *

V.

GETSEMÁNÉ

Rőtell.
Égre pár szavat,
rőtesbarna, hord a Hold
eper-éle fel.
Zárt rév tere - Péter kel.
Éltét léte váddá veré -
vasszív rémes lovát evé -
kerek éve távol sem ér,
vissza vére váddá vetél -
tét lélekre tép eret -
vért ráz, lefelé reped -
lohad, rohan: rab se tör.
Tavasz ráperg. Él. Letör.

* * *

VI.

KERESÉS

Megtalálom, megtalál.
Hiszen mindig itt volt
véres tavaszra szögelve,
örökké feloldott elmúlásra,
időtlen feltámadásra
átütni akadálytalan ékeivel.

Az egész világ,
a fátyol mögötti láthatatlan
nincs sehol,
nem rejtőzik, nem vonz, nem fáj -
semmi különös, ez itt az egész,
a felszín fodrai.

Tükrök közt az a mélység, magasság,
a szent, a szent, a szent,
mintha értelme volna a túloldali,
értelme volna a kín,
értelme volna a kínnak
a felnyílt teremtés.

Aki rád lel megtaláltan,
aki megöl jelenvalóan,
örökkön elfedett - örökké nyitott,
a fokozhatatlan azonosság -
nem te.

* * *

(2009. febr. - 2010. febr.)