Esténként szelíd kandúr dorombolt
a régi házban, a kályha előtt,
fonott kosárban fahasábok
őrködtek apámmal a tűz fölött.
Álmomban néha lopva szállok
a lassan kihűlő emlék után,
anyámat, apámat nem találom,
gyom kúszik a néma ház falán.
Kiszáradt földben halott virágok
szomjas magányban nyíltak el,
árvult magvaik anyámra várva
álmodnak becéző kezeivel.