Költői kérdés Milan Kunderához
a lét vajon tényleg
elviselhetetlenül könnyűvé lesz
ha nincs örök visszatérés
ha arctalanul beszélhetünk
ha mozdulatainkkal is hazudhatunk
és nem kell figyelni
hogy időnkből mennyi van még hátra
amikor valakit
ájulásig ölelünk?
meglehet
egyre jobban úgy tűnik
könnyű megszokni a könnyűséget
viszont elviselhetetlenséget
érezni és viselni csak mint stilizált álmot nehéz
melyben a gondolkodó ember
saját halandóságának terhével
mint Don Quijote
a szélmalommal szemben
magára marad