• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Elrepültem Egyiptomba! 2. rész

    |
    Péter Erika képe

    Albatros Palace, a luxusszálloda

    A 72 000 négyzetméteres területen épült, ötcsillagos szállodának két hét alatt sem sikerült megismerni minden zegzugát, pedig már az érkezéskor kaptunk egy térképet, hogy könnyebben eligazodjunk. Mi nagyon jó helyen, a várszerű, kétemeletes építmény első emeletén, a recepcióhoz közel, a főépületben laktunk. A hotel marokkói stílusban épült, a szobák berendezése is hasonló stílusú volt, tágas terasszal, ingyenes légkondicionálással és széfhasználattal. A wifiért viszont igen borsos árat kértek, ezért csak ritkán, fél órára vettük (vettem) igénybe. A szabadtéri medencéknél lévő különleges (baldachinos) ágyakért és a tengerpart napágyaiért sem kellett fizetni, a wellness részleg viszont szintén drága volt, nem is igen vette igénybe senki, hiszen 22 fokos volt a tenger, a hőmérséklet napközben pedig általában 28-30 fokra emelkedett – ellenben a reggelek és éjszakák körülbelül 15 fokra hűltek.

    Ingyen szolgálták fel az ételeket és a helyi italokat, hiszen all inclusive ellátásban részesültünk. Ahhoz képest, hogy érkezésünk napján majd’ az éhhalál fenyegetett bennünket, másnap és a soron következő napokon lassan felfedeztük az összes kajálási lehetőséget.
    4 bár és 4 kávézó, 6 étterem van ebben a hotelben. Egyik helyen az európai ételeket, a L'Asiatique étteremben a kínai, a japán, a thai, továbbá az indiai konyha specialitásait, az Il Caminettoban olasz, a Salsa Mexixanban mexikói, a Tagineben marokkói, a Zum Kaiserben német, a Meterranean étteremben mediterrán ételeket kóstolgathattunk. Mindenki találhatott ízlésének megfelelő étket, bár voltak olyanok, akik még így is panaszkodtak, hogy nem elég változatos a koszt.
    Mi sorra kipróbáltuk mindet, ám rájöttünk, hogy így nem lesz jó, mert a körülöttünk sürgő-forgó személyzet mindenhol elvárja a baksist.
    Egy ilyen hatalmas szállodában rengeteg alkalmazott van. Az arab pincérek gyorsak, mosolygósak, kedvesek, de szinte íratlan szabály, hogy borravalót kell adni. A munkások ugyanis nevetségesen kevés fizetést kapnak: magyar pénzben körülbelül 20 ezer forintnak megfelelőt. 3 hetenként váltják egymást, majd elmehetnek egy hét szabadságra. Ők a szerencsések, hiszen kosztot, kvártélyt s borravalót kapnak. Ezért aztán nagyon igyekeznek, hogy egy kis plusz pénzhez jussanak, mert sokszor ők tartják el az egész – népes – famíliát. Így van ez a napágyakat rendező s a szobákat takarító fiúkkal is. Alig látunk dolgozó nőt, ugyanis errefelé a férfiak a dolgosabbak, a nők, ha szépen akarom mondani: kicsit lustácskák. Rengeteg dolgos kéz biztosítja ezt a kényelmet. Sosem láttunk egyetlen pihenő embert sem: a kertészek nyírták a füvet, gyomláltak, öntözték a virágokat, hogy megőrizzék a pazar kerteket, a takarítók minden nap ágyneműt és törölközőt cseréltek, s még a tengerparthoz is külön készítettek színes fürdőlepedőt. A tükörfényes folyosón vigyázni kellett, hogy hasra ne essünk.
    Mikor a pincéreknek épp nem akadt más dolguk, azonnal asztalokat, székeket törölgettek, ablakokat tisztítottak, kilincseket fényesítettek. Nem csoda, hiszen a más színű egyenruhát viselő főnökök árgus szemmel kísérték őket.
    Akadt egy titkos kis barátom is. Alig lehetett 14 éves a fiú. Hol az egyik, hol a másik étteremben takarított, ő szedte össze a szemetet. Kezében állandóan seprűvel láttam, fekete szeme, mint a gyémánt, úgy ragyogott. Életöröm sugárzott belőle. Ő, ha csak tehette, ott sertepertélt a közelemben, néha a seprűnyéllel finoman hozzámért, ilyenkor összenevettünk, de a szája elé téve az ujját, mutatta, hogy : – Psz! – Bizonyára nem volt szabad szóba állnia a vendégekkel. Nos, ettől a kedves fiútól sajnos nem sikerült elbúcsúzni, mert egyik napról a másikra eltűnt. Remélem, hogy hét napos szabadságát töltötte a családjánál.
    Az Orientál Palace bárban esténként élőzene szólt. Minden nap játszott, más énekelt. Ki jól, ki nem. A medencéknél reggelenként vízi tornára invitálnak, esténként táncos műsorral, a gyerekeknek animációs műsorral kedveskedtek. A rengeteg gyerek nagyon jól érte magát, hisz ez maga a gyermekparadicsom.
    A pincérek sorra járták a napágyakat és megkérdezték, hogy mit kérünk. Hozták is boldogan, hiszen tudták, hogy a plusz-szolgáltatás után bizton tarthatják a markukat.
    Mi legtöbbször magunk hoztuk el a frissen facsart narancsot, sört vagy éppen a koktélt.
    A szálloda vendégeinek körülbelül 80 %-a orosz nyelven beszélt. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen a Szovjetunió segítségével építették fel az Asszuáni-gátat s az egyezség szerint a tartozást az ország olcsó tengerparti üdülési lehetőséggel váltja ki. Potom 300 dollárért 2 hétig nyaralhat itt egy család.

    Egyedül a szálloda tengerpartja nem tetszett. Vittünk ugyan úszócipőt, hisz tudtuk, hogy itt kavicsos, köves a part, de azt nem, hogy apálykor olyan, mint a Balaton déli része, kitartóan gyalogolni kell, mire úszni lehet, s nem kékszínű, hanem szürke!
    Később, nagy örömünkre felfedeztük, hogy a szomszédos, sokkal szerényebb, azonban szebb, barátságosabb öböllel rendelkező szálloda tengerpartja remek hely lesz az úszáshoz.
    A külső kapun próbáltunk bemenni, de az éber őr megálljt parancsolt. Ilyen strázsa minden szálloda előtt ügyel, hogy idegen ne mehessen be. Ezt biztonsági okokból teszi. A csuklónkra erősített karpánt színéből mindenkit be tudnak azonosítani, de mi túljártunk az eszükön, mert ezentúl egyszerűen csak átúsztunk hozzájuk.

    Bevallom őszintén, hogy engem zavart ez a túlzott luxus, pedig akkor még nem láttam az igazi Egyiptomot, az egyiptomi nyomort.

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг