Elrendelés
Marcangol a szó,
lélektelen a csend.
Rezzenetlen arcok,
kőszívű emberek.
Békétlen idők.
Elveszett áhítat,
elvesztett gyermekek...
Az Úr legyen veletek...
Megbűnhődünk mindenért.
Elkezdődött már...
Jó lenne végre megtanulni
ezt az elrendelést!
...és add meg nekünk az üdvösséget...
Az egykori őslényből
„kinőtt” a homo sapiens?!
Kőszerszám helyett élő fegyverek…
Visszasüllyedtünk az állati sorba,
hisz' ez már maga a horda!
Magadra ismersz-e bennünk, Urunk,
ebben a közönyös káoszban?
Megszólal a nagyharang...
Uram, irgalmazz!
Itt vagy-e még?
Mennyi haladékot
kap Tőled az emberiség?
Megfeszíttetik a világ.
Sokan leszünk a Golgotán!
Ítélő számonkérésed után
bizonytalan a megdicsőülés...
Adsz-e helyet Magad mellett
a maradék vegetációnak,
vagy már ez itt a vég?!
A szentmise véget ért...
Megkondul a szívem:
mehetünk békével?
Fotó: internet
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges