Megértem már a távozásra,
jól tudok mindent, mi tudható.
Mi tudásra embernek szüksége lehet,
tudom: hogy csapong a csapongó,
hogy van lány, csermelyként csevegő,
erdei patakként csacsogó.
Láttam, merre pillang a pillangó.
Mit mutathatna még az élet?
Nézzem végig, hogy minden lehull,
hogy elpillang a csapongó,
és Lalagé - a csacsogó - is ,
és szertecsapong a pillangó?
Nézzem ahogy té- és tova
minden szeret, ölel, aztán
süket-barna földbe-csöndbe fúl?
Tudok már mindent, mi tudható,
és kíváncsi másra nem vagyok.
Tudom, hogy mindent visz a végén,
mindent bitorol a bitorló:
csapongót, pillangót, csacsogót.
Megértem hát a távozásra,
jól tudok mindent, mi tudható.