Ölelkezésre vágyom
ahogy a hétfő engedi
el a vasárnapot
kávét kavaróan
repedések a falon
háttal és nem beszélve.
Éjféli sétára vágyom
ujjbegyet érintő
ablakon beleskelődő
csóktól csókig rohanó
épp csak véletlen
hazafelé.
Hosszú percekben feküdni
bőrömön hiányod má(é)zével
és nem beszélni róla
csak tenni és égni és szerelem
és jól vagyok.
Egyszer degeszre pakolt
autóbusz sodor el
ahogy négykézláb hányok
a zebrán.
Tetőkön gyűlt napfény hegyek
omlanak rám vasárnap délben
elkopott vállamon zúg
majd ezer felé de már
nem szedem össze
nem tartom ízét a szájban.
Ölelkezésre vágyom
és a mellettem alszol
habjain sodródva
talán délnek.
Még érzem még fájjon
még a színe még forrón
még tudom hogy érzel
még hallak itt belül.
Még..
2013-03-09