• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Egy ideig kavicsok ropogtak a léptei alatt

    |

    Around Paimpont Lake by SP4RTI4TE

    A lány elment. Alaposan megvizsgálva a mozzanatokat, ez senkit sem lepett meg. Valahogy benne volt a pillanatokban.

    Az együtt belélegzett levegő ízében, ahogy feljebb jutottak egy domboldalon és visszanéztek a városra. Abban, ahogy kézen fogták egymást a néhány pohár –rozé fröccs – után szemtelenül és elég gyorsan kanyargó lépcsőkön felfelé. Már a nappalok első pillanatai a frissen lefőtt kávé gőze is magában rejtette azt a vége érzést, ami aztán kinőtte magát egy délutánon.

    Az ölelkezések felszabadult nyugalma is jobban hasonlított arra az érzésre mikor egy hosszabb könyvet kiolvasva csak ülünk némán elhagyottan tudva, hogy nem kalandozunk többé a főszereplővel idegen tundrákon széllel alaposan kibélelt prériken, rongyos halálszagú csatatereken és idegen nők párnáin sem, miközben a Wermacht-ban rendszeresített csizmában menetelünk hajnalban talán Moszkva felé.

    Igen eléggé elhagyatva érezte magát, ahogy mélyeket lélegzett a lány hófehér és pihés köldökére hajtott fejjel. Persze sohasem beszélt róla, ahogy a lány is többnyire hallgatott a szeretkezések után. Csak a zuhany alól visszatérve engedett fel, már mosolyogva tervezett valamit estére, vagy a következő napra.

    Az erdő. A lánynak izgalmas séták furcsa vadnyomokkal a csapásokon, Apró vadürülék az ösvények mentén. Egyszerű, de igazán telt színű vadvirágok bújtak el a bokrok alatt. Szerencsésebb napokon Őzeket is láttak hol egész közelről, hol abból a távolságból, ahonnan már minden földhalmot, kisebb bokrot és széltől mozduló arany és sötétbarnán hullámzó fűszálakat annak vél a kiránduló. A lány szerette a harkályok kopácsolását, a cinkék vidám beszélgetését a feketerigók és a szajkók hangos méltatlankodását, amiről sosem tudták eldönteni, nekik szól, vagy valami vad oson el a közelben.

    Neki inkább valamiféle terápia volt a séta. Szerette a hollók ritka krákogását, az egerészölyv vijjogását, amint egyre feljebb és feljebb köröz. Valahogy kitisztult a fák között bolyongva, mintha néhány dolgot csomagokba rejtve önmagából, kendőkbe kötve a legnagyobb bükk és tölgyfák ágaira akasztott volna. Szerette ezt a közös mégis egyedüllétet. Ősszel és tavasszal boldogan nézett az ég felé, ha nagy V alakban húzó vadlibákat látott és a gágogásuk folyton elvágyódást ébresztett a szívében. Ugyanezt az érzést hozták el – majd vitték magukkal a mély dübörgéssel a táj felett elhúzó légcsavaros repülők is.

    Elmenni innen. A Bárhová. Gomolyfelhők alá képzelt tájra ahol nem is tudni mit kezdene magával. Nem is kézzel fogható életet képzelt el ilyenkor. Egyfajta zűrzavaros keverékét annak, ahogy gyermekkorában a tyúkólban is elrejtőzött, hogy az eleséget dézsmáló verebeket bámulja. Sokáig nézte a gőzmozdonyok lassan eloszló füstjét a kapu mellől. A fiatalkori fahasogatás derék recsegtető izomlázát, ami keveredett a láncfűrész kipufogó, a fűrészpor az izzadtság és a hűs fröccs szagával. A férfikor hosszú üldögéléseit a hátsó lépcsőn, soká nézve egy elhaladó elmosódott felhőt és nem tud mit kezdeni az idő múlásával.
    A lány szerette az erdőt, ő inkább tartott tőle. Mindkettőjüket vonzotta.
    Szóval ebben a szerelembe az első pillanattól bele volt ültetve a vége. Nos, minden szerelembe bele van ültetve a vége.

    A lány durcás arccal csípőre tett kézzel vágta oda néha, hogy pocsék zenéket hallgatnak. Ő erre folyton gúnyos vidám mosollyal válaszolta, hogy szörnyű filmeket néznek.
    Ami leginkább összekötötte őket az az elalvás előtti percek és az alvás volt. A meleg takarók sok idétlen kispárna és sötétbarna plédek puha és illatos halmaza. Attól a néhány négyzetcentimétertől merültek mélyen álomba, ahol a testük összeért. Ez folyton változott. Lehetett a csípőjük, az egyikük ujja a másik tarkóján, a tenyerük, akár a hátuk is, igaz háttal folyton lehúzta a lány takaróját.
    Sosem értette, hiszen vékonyabb, de mégis mindig melegebb volt. Folyton változott az is ki alszik el előbb. Napközben horkoltál és betakartalak szavak váltották egymást a gőzölgő teásbögrék felett.

    Aztán szinte leheletként mindig, vagyis még ennél is kevesebb adagokban olyan elhagyott, megázott őszi avar illata-szaga lett a dolgoknak. Mindketten érezték, de senki nem beszélt erről az egyre erősödő érzésről.

    Néma délután volt. A csendbe belemart néha egy távoli tehervonat. Magányos kutyák vonyítottak egyet-egyet a sarkoknál barna rozsdafoltot növesztő kerítések mellett. Egy tavaszról, őszről, ki tudja már, fenn maradt sovány falevél elindult lefelé, mintha gyönyörbe és elmúlásba suttogta volna elnyújtva: gravitációóó.

    Pattanásos képű kamaszok hajoltak sértődötten kötelező olvasmányok fölé. ahogy megvénült férfi motyogja néha régvolt szeretői nevét, úgy suttogva, vágyakozva okostelefon márkákat.
    Az idő, mint egy folyton gyűrűző pocsolya ( a kő már sehol ) a háromnegyed kettő és a negyed négy között felcsavarodott a szemközti fák törzsére és nem mozdult. A lány a legfurcsább ruháit vette fel Kért egy forró kávét kint az udvaron. Miután megitta a csészét a fűben hagyta. A nyikorgó kapuból még egyszer visszanézett. Egy ideig kavicsok ropogtak a léptei alatt. A bitumen szürke foltjai csak pár lépését követték, Az idő lecsavarodott a fák törzséről át sóhajtotta magát a fél ötbe. Elment a lány.
    2017. február

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг