ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Egy Angyal szállt le
a vonaton utazók közé
közönyös, monoton arcok
bámultak a semmibe…
még a táj is úgy siklott tova,
akár végtelenben a szappanbuborék,
s csak kattogott minden kerék
néha vinnyogott a fék…

Egy Angyal szállt le
a vonaton utazók közé…
ugyanaz ismétlődik
gondolod, de hagyd
kibomlani az egyhangúság
furcsa atlaszát
és ne vakítson el semmi,
hiszen annyiszor elmentél,
bejártad Te is a pályád
világűr méretekben
írtad le az orbitális keringés
Google definícióját…
Lám, ilyen az agyboncolás!
Ugye, tudod, hogy akkor is
csak kattogott minden kerék,
s néha vinnyogott a fék…

Egy Angyal szállt le
a vonaton utazók közé
és ők azt hitték,
majd lesírja lelkükről a mázt,
minden szemetet vagy
egyszerűen csak elvegyül,
tágítja az ablaküveg mögötti
teret és fényesre sikálja
piszkát a világnak,
hol könnyekből nőnek
a hegyek is,
hogy az alföldeket övezze
kegyetlen glóriája,
hogy tovább kattogjon minden kerék
és néha vinnyogjon a fék…

Egy Angyal szállt le
a vonaton utazók közé
a kupé tömve volt
gondolatokkal és emberekkel
Veled és velem is,
meg minden hiánnyal,
mi a Kármán-vonaltól
csak visszafelé lök,
mert már nem elég
a felhajtó erő,
az örök tisztulás útjára
csak az első
kozmikus sebesség repít
és akkor is
csak kattogott minden kerék,
s néha vinnyogott a fék…

Egy Angyal szállt le
a vonaton utazók közé
a zsúfoltságban
lecsupaszítottnak és
illuzionistának tetszett
minden jegyzet, könyv
mobiltelefon játék,
hátizsák, laptop és a némaság
mérgezte emberbűz
és egyszer csak
megszólalt…
csöppről csöppre,
mint pergetés idején
a folyékony aranyméz
gördültek ajkairól
a gyógyító szavak:
„Bocsánat,
megszoptatnám
csecsemőm…”
és dalra fakadt minden kerék
csillagösvényekre tisztult a fék…

M. Fehérvári Judit