dr. Bige Szabolcs: Claudia Millian - Minulescu Ősz c. versének nyersfordítása
Ősz
Nézed, ahogy az ősz kiharap az erdő zöldjéből,
Hogy minden levél egy beteg szív –
Sebzett ujjakkal és vércseppekkel?
Bennem is ver egy furcsa, törékeny levél,
Melyet az idő szeszélye ringat és zokog…
Érzem, ahogy testemet a halál illata átitatja
És hogy az átlátszó illat elterül
Bútorokon és szobrokon, ruhákon és szőnyegeken,
És megpillantom a díványon heverő erdőt,
Mellettem, ahogy reszket és meghal.
A szobában növényi aromák:
Juhar, nyír, fenyő és jávor…
Az ősz vérétől foltos kezemmel markolom,
Szürcsölöm az erdő lelkét, s egyre halkulón hallom
A lét táján egy megkésett levél szívdobbanásait.
Toamnă
Te uiţi cum muşcă toamna din verdele pădurii,
Cum fiecare frunză e-o inimă bolnavă -
Cu leziuni de unghii şi picături de sânge?
Şi-n mine bate-o frunză, ciudată şi firavă,
Ce sub capriciul vremei se leagănă şi plânge...
Simt trupul meu cum soarbe miresmele de moarte
Şi cum îşi distilează parfumul diafan,
Pe mobile şi statui, pe stofe şi covoare,
Şi-ntrezăresc pădurea culcată pe divan,
Alăturea de mine, cum tremură şi moare..
Respiră încăperea arome vegetale:
De paltin, de mesteacăn, de brad şi de arţar...
Iau eu, cu mâini pătate de toamna-nsângerată,
Beau sufletul pădurii şi-aud bătând mai rar,
În peisagiul vieţii, o frunză-ntârziată.
- Bige Szabolcs Csaba alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges