Diszkusszió
Fogj meg,
nem látok más utat,
fejemben
akarás csikorog,
zajok matematikája
alkotta szabálytalan
ismétlődések.
Elhanyagolható résekre
tördelt óriás terek közt
sóhaj,
a test
él.
Épp csak látszottál,
de felismertelek
a körülötted zsongó
sok kóbor gondolatról.
Összeszorított fogak,
bőr alatt feszülő izmok,
szárnyalás
egyedül
a semmibe.
Földre rántott eseménysor,
szórva az agykéreg alatt,
sejtek hiábavaló összeesküvése:
lefelé gurultunk a domboldalon.
Két szögletes gondolat,
te kopott lettél,
engem összerázott
az utazás,
s végül maradtam magam,
bordáim közé
zuhant
torz
éntudat.
- Nagy Horváth Ilona alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges