búbánatot vet az ősz
szélűzte szirmokat kerget
ajkamról lehervad a mosoly
hangtalanná válik sikolyom
elbiceg csodáival a kikelet
a halványodó fény
derengőn tovalibben
pengeélen táncol a kísértés –
*
vigasztalan éjeken rám dobálja
vicsorgó kölykeit a sötét
lidérces hang hasít belém
haláltáncot jár bennem a félelem
szívem alatt vonatkerék kattog
s kihagy egy ütemet –
eltemetett vágyak mint
vibráló fénykörök cikáznak
fácánmadarak éles rikoltását
visszhangozzák a távoli hegyek
a szél zaklatott álmot zihál
számkivetett gondolataim
testemhez tapadó árnyak
kísérnek utamon rideg síneken
robog tova a szerelem elfogytak
reményeim s a kilométerek –
mozdulatlan köd nehezül a tájra
ágak hegyén sápad a hold
a varjak kárörvendve ülnek
majd hirtelen elhúznak fejem felett
szégyenlősen húzom össze magam
ám kínomban nevetek egyet
a tücskök egy ideje valahol
macskazenét hegedülnek –
*
a fényívek metál sugarában
kibontom lepléből a csöndet
disszonáns vágyak felett
pattan egy húr felráz a régi láz
langy szellőből kortyot kínál
visszahoz egy dallamot s hagyom
hogy beszívja keserédes illatát
csipkeselyem hálóruhám –
Saját fotó: Ívek