márványosra fázott bőrrel
bámulom az idegent
mintha csak most ébrednék
csatakos lázálmok karjaiból
már emlékszem
fürödni indultam
de egy pillantással
megrabolt a mindenség
hasonlít rám
vonásai
haja
mellei
az anyajegyek
tehát mégis csak én vagyok
és mégsem
belédhaltam
hallgatásom bizarr
nekrológ
most
ez a tükörkép
defibrillált
vissza a mába