Dal
Mióta tétlen
betegen fekszem,
s ágyam nyomorult
rabja vagyok,
napom üres,
időm végtelen.
Kezemből
kihullott az ecset,
így hát verselek.
Tűnődöm a múló időn,
mígnem párnámba
süppedek...
Kinek is írok?
Kinek is kellenek
csacska rímeim?
Kinek énekeljek?!
Marad az asztalfiók,
üres zsebem,
s a néhány jó barát.
Szegény szerelmem,
így meg se tudja,
rólam mi hír van?
Tán még azt sem,
hogy a verseket
ma is mind
hozzá írtam...
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges