elcsábított hogy beleforgasson magamba
Salvador-Dalí-mázba forgasson
engemmé tett az isteni NŐ
óriási négyzetrácsos lapáton
párzó kések voltunk szeretők
sikolyokra hasadt a hajnal
s mikor lefutottunk a partra
az álszent halászfalut meztelenségünkkel
összekaristoltuk
egy kavicsra álltam és
visszahajtogatott szárnyaim kibontottam
emelkedésem képe bennem tükröződött
könnyű tollak asszonyom érintései suhogtak
szálltam
(posdata)
tegnap a játszótéren
(mozi helyett oda járunk)
órákig néztem amint le-föl le-föl lágyan
Voltaire vigyora libikókázott Gala mosolyával
s bár a nappalt piros téglákkal
a délután már befalazta
mégis ablak nyílt az égre
a csönd hóna alól kigördült egy csillag
s mint 1929 éve fölsírt a Csecsemő
József bennem esett térdre
ma mégis tépőfogakat festettem
a bárány tekintetébe
Port Lligat
6 de junio de 1929