Képzeletben melléd fekszem,
fülemben dobszólót ver a vér,
körülöttem bolygók némasága,
mellemben verdesnek pillangószavak,
s apró pontocskává válnak hallgatag,
belém tolakszanak megrémült napok,
mögöttem lebegnek hetek, hónapok,
szívem mélyén ezer év vacog,
s dübörgéssé nő a csend,
és amikor elindulnék feléd újra,
visszazuhanok a múltba.