Egy tavaszi éjjel
megszületett Csiga,
háza puha volt még,
szeme csupa csipa.
Friss, illatos fűvel
teli most a liget,
olyan nagyra nőtt mind,
ki sem látszik Csipet.
Jaj, de egyik reggel
mit nem művelt Csiga?
megtömte a hasát,
akár egy kis liba.
Nagy étkének persze
megfizette árát,
annyira meghízott,
kinőtte a házát.
Most meg pirul Csipet,
ám ha már így esett,
azon töri fejét,
vajon mit is tehet?
Tény, hogy mérge elszállt,
folyton futkos, kocog,
befér már a házba,
csak a gyomra korog.