Ereimben hűvös a vágy,
árnyak lesnek a szív körül,
hangodat álmom szövi át,
az emlék lopva menekül.
Recsegő dal hoz el néhanap,
máskor meg holdezüst ábránd,
vágyálmaimnak rabja vagy,
világok mélyén vársz rám.
Tűnő mosolyod szelídít,
csókjaid íze a számon,
a hajnal árnyékként menekít,
illatod magamba zárom.
Illusztráció: saját fotó - Szigetközi álom
Eredeti vers: https://www.artpresszo.hu/content/illatod