most Téboly szórja átkait
a Csend helyett,
és Ösztön tépi láncait
a Szív felett,
száz elnyelt kínja megfeszül
a Vér sikolt,
pusztul most Érv mit Elme szül
csak ennyi volt,
széttör mindent mit úgy szeret
üvölt a Kín,
csak Bűnt kíván a Képzelet
sötét a Szín,
minden Kedvest ma elsodor
a Könny-folyó,
és őrült tánccal eltipor
az Átkozó