Csend az esőben
Csendes eső áztatja az arcom,
Mögöttem tompa csendek figyelnek,
Komor falak között csak lépkedek,
Kövek suttognak s én nem felelek.
Néma sóhajok ülnek vállamon,
Az idő percet lop, s lassan pereg.
Üres utcák, hol nincsenek színek,
Árnyukat még lopakodva töltik,
Lépteim neszét elnyomja a szél,
Feslett fátylak, mint a fáradt holmik
S nem tudom, miért és hová megyek,
Talán a sarkon túl sem vár a fény.
Az élet egy álom, szétfoszlik; majd
Takargatnám akár egy bús tolvajt
Álmodok újabbat, egy szebbet még,
Hol feltör a vágy, mi előre hajt -
S azon az alkonyon rád találnék,
Én veled leszek, s kitisztul az ég.
Tudom, hogy vársz rám, ott sosincs sötét,
A hajnal egykedvűen jött felénk
És magához ölelt a végtelen.
Mi álmodjuk tovább közös mesénk,
Fent, ölelkezve a csendes létben
Az öröklét fényétől lelkesen.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges