Hazudj nekem, hogy elhiggyem, csak játszol
s bocsáss meg kérlek régvolt bűnökért,
ahogy én is, ha szomorúnak látszol.
Bevallom azt is, mi meg se történt.
Te gondolat vagy, rejtőzködve sejtetsz,
engem kiejt becsukva is a szám,
hogy tovább fájjak benned, ha elfelejtesz,
mikor minden átok rám visszaszáll.
Csak szólj, igazat, ellenvetés nélkül,
ha én hazudnám, amit nem akarsz,
mi az ami szerelmünknek használ.
Minden szó gyógyír kimondva végül,
mit elhallgatva egyszer visszakapsz.
Hogy igazabb legyen minden igaznál.
(* Hasonló címmel megjelent versem átdolgozott változata)