Csüggeteg ébredésem
kofferem fekete szoba
a black chamber
mint sötét cse(m)ber
ember
turkálok mélyén
cserzett kérgén
morogva
a bekerített szavak közt
vájkál az agyam
gyomos ágyás
én pedig gyám
ki viseli gondját
s a sok szarkaláb kuncog
barázdák közt agya fúrtan
penge járta koponya
pengő pelenge
óh ez az ál kun
áll a kun mint szálfa
húzd ki
húzd ki már a bőröndből lékelt koponyád
mutasd fel vállaidra emelve
kiszivárogtató hévvel
hóden lóden a vadászon
vízhatlan kártolt
véset mélyén poroszkál
nesztelen éjen én
lopakodva
ólom lábakon osonó
s a cserkelt vad lám visszamar
és vérzem reménytelen
vértelen
vérttelen
maradnék én mint kő vagy szikla
szóköpő bestia
katedrálisom gerincén
atyám székén
vigyázón a szállások felett
gerinctelen
és tekeregnek elorzott ösvények alant
hányadik csapás ez már
vesztve
víz ha szalad
elapad minden erem
egy árva buzgár bugyog majd még
mintha szívem eredt volna
bukdácsolva
s hömpölyög zokogva
görgeti déva várát és a bálványt
ott a mohoson
és kopik
kopik minden köve
nem marad
kavicsok a markomban
s tovább morzsolom
fényesre
rózsafüzérem
szenteltessék meg a te neved
jöjj végre el gare de lyon
zsongj nekem is
kofferem ott
szavaimmal együtt hagyom
kallódjék
ék ő mely feszít
ciráda halotti leplemen
hímeztem hámoztam serényen
míg farolt a szekerem
vigyék csak idegen kezek szorongva
lopva
mint hajdan az öreg halászét
örökre
s ha pattan majd nyögve a zár is
egy sikátor mélyéről kússzon fel sikolya
az ablaktalan tűzfalon
meghallatlan
forgószél kapja szét minden strófám
tölcsérét kéményeken srófolja magasba a
suta tuba
harci hangszerem
tubicám
leszek én a préda
ablakba ül vala
szegén kádár kata
varja vala ingit
feteke selyemvel
a hágók tetején bajjelző kendők
mint imazászlók
és vigye
vigye végeim felé hitem
hintem
a szaggatott fecni fergeteg
szószemetem
szegén kádár kata
varja vala ingit
feteke selyemvel
- Lucskai Vincze alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges