Mit is kezdhetnék nélküled?
Öklömmel a földet verem,
majd az ürességbe mártom az ujjam,
alkony-karátos gyűrűt húz rá a hiányod.
S míg eljegyez a csönd,
szememen, mint egy elsápadt virág,
kihajt az álom,
hogy megismétlődjön újra,
ami valójában sohasem létezett.